 | PEST-BUDA ALAPÍTÁSA - ÉS MA I. rész | Tné Zsuzsa | 2009-07-01 12:39:25 |
| Kastner Rezsõ:
PEST-BUDA ALAPÍTÁSA - ÉS MA I. rész
(A 2009. március 7-i elõadás szerkesztett változata.)
Ez az idõpont (Budapest, 1873. október 25. 10 óra, 45 perc, 02 másodperc) Buda, Óbuda és Pest egyesítésének az idõpontja. Városalapító képletként fõvárosalapító (ország sorsát meghatározó) képlet is egyúttal, mivel 1848. júliusában tartották az elsõ pesti országgyûlést és ezzel minden szempontból az akkor még nem egyesített Pest-Buda vált az ország fõvárosává. Az 1873.-as egyesítés több lépcsõben zajlott le. Ezek kivonatosan a következõk voltak: 1872. december 23.-án létrejöttek a fõváros megszületésének jogi-adminisztrációs feltételei; az új képviselõtestület azonban csaknem egy év múlva, 1873. október 25.-én tartotta alakuló ülését a Vigadóban (a városok már álltak, ezért vélhetõleg a képviselõtestület alakuló ülését tekintették az asztrológusok kiindulási idõpontnak, hiszen innentõl kezdve a városok új, egyesített városként kezdenek el mûködni). A három város hivatali apparátusát november 16.-án egyesítették, a közgyûlés ekkor döntött arról, hogy november 17.-e legyen Budapest hivatalos születésnapja; maga az egyesítés pedig 1874. január 1.-jén lépett hatályba. Nem zárható ki az, hogy az elõbbiekben felsorolt idõpontok közül a többi is megállná a helyét alapító (kiindulási) idõpontként, azonban az ezt az idõpontot követõ idõszak történelmi eseményei ennek az idõpontnak a használhatóságát – sajnos – jól igazolják. Nem volt véletlen a Tanácsköztársaság terrorja, nem volt véletlen Trianon országdarabolása, és nem volt véletlen az alapító képletet meghazudtolóan jó Horthy-korszak eltûnése sem. Az ezt követõ idõszak pedig jól mutatja az ebben a képletben levõ negatív lehetõségek megvalósulását, kicsúcsosodását, mely a bolsevizmus mindmáig jelenlévõ hatásaiban mutatkozik meg. Hiába volt rendszerváltás, ez valójában látszat-rendszerváltás volt, mivel a gazdasági hatalom nagy része továbbra is a bolsevikok és azok utódjainak a kezén maradt. Ezek az emberek a társadalmi ranglétra legaljából (ha a kasztrendszert vesszük alapul), mint közösségi életre képtelen személyek az 1945.-ös szovjet megszállás következtében kerülhettek hatalomba. Az egyik fõ jellemzõjük az, hogy a teremtéssel, mint az ember egyik legfõbb feladatával nem tudnak mit kezdeni, gyakran még értelmezni sem tudják, nemhogy megélni, ezért kénytelenek parazita életmódra berendezkedni. Ebbõl fakadóan hatalmuk megtartása érdekében bármire képesek, beleértve hazájuk elárulását is, mely a kor szellemének megfelelõen gazdasági vonalon valósul meg leginkább, amit a gyakorlatban úgy valósítottak meg, hogy az országot az atlantista szabad kõmûves körök mögött megbúvó gazdasági köröknek egyszerûen kiárusították, eladták. Természetesen hatalmuk megtartása érdekében a fizikai terrortól sem riadnak vissza, melyet jól példáz a 2006. október 23.-i nép ellen irányuló szemkilövetéssel együttjáró rendõrterror, melyet koholt vádak alapján történõ bírósági eljárások követtek, ahol is a legtöbb esetben másodfokon felmentõ ítéletek születtek. Jelenleg (2009. március) az Európai Unió gazdasági sereghajtói vagyunk, mely helyzet odáig fajult, hogy az ország gazdasági csõd szélén áll, hihetetlen nagy, visszafizethetetlen adóssághalmazzal terhelten. Mielõtt azonban ennek a helyzetnek és elõzményeinek a kialakulását megvizsgálnánk, szükséges néhány alapfogalomnak és történelmi elõzménynek a következõkbeni taglalása ahhoz, hogy a második elõadás folyamán összegzésként a szükséges asztrológiai felismeréseket megtehessük.
Ösztönök
Számos ösztön létezik, azonban a pszichológia az ösztönök felsorolásakor az elsõ három ösztönt a következõ sorrendben említi:
§ Életösztön, mint önvédelem (Y küzdelem, nyerni vágyás + c tudatos Én, ! életenergiák, regenerálódás, vitalitással összefüggõ állapotok).
§ Területösztön (Y háborúk).
§ Nemi ösztön (Y-¤, A népességgel való összefüggés).
Mint látható, ezen elsõ három ösztön mindegyikében alkotóelemként jelen van a Y, van ahol önmagában alkotja az adott ösztönt. A Y mint égitest földre gyakorolt hatása tagadhatatlan, mely hatást azért vagyok kénytelen megemlíteni, mert az utóbbi néhány évben helytelenül terjedt el az országban a liberális nézet túlzott hangsúlyozása. A liberalizmus létezik, de világbeli szerepe messze nem akkora mértékû, mint ahogy azt hangsúlyozzák. A világ és benne az egyén létezése elsõsorban küzdelemre, versenyre épül, mindenki vetélkedik a másikkal, hogy elõbbre lépjen (pl. szakmailag), jobb pozícióba kerüljön, magasabb jövedelmet érjen el, stb., liberalizmus gyakorlása ezekben az elsõdleges esetekben kizárt. Az elõbbi mondatból kiindulva egy ország fennmaradása szempontjából tehát az elsõdleges ösztönök minél magasabb szintû megélése a cél, nem pedig – a valós élethelyzetek megoldása helyett mintegy figyelemelterelésként – egy sokadrangú eszme kiteljesítése. Ezért a magyarságnak joga van megvédeni magát annak ellenére, hogy egyes nem magyar származású, de magyar állampolgárságú polgárai azt sugallják felé, hogy a liberális tolerancia jegyében kötelesek mindent eltûrni, akár az életüket, életterületüket is feladni. Ezek a sugallt téveszmék a Y égitest meglétében, hatásainak ismeretében teljesen életszerûtlenek, egyben életellenesek is, mivel az elõbbiekben taglalt három elsõdleges ösztön a létezés szemszögébõl nézve messze felette ál a liberalizmus sokadrangú eszméjének. Fontos megjegyezni azt, hogy normális körülmények között (helyes gondolkodás esetén) a liberalizmus egészséges mértéke önmagától kialakul, vagy fennáll, pl. tisztességes viselkedés formájában, melyben benne foglaltatik az udvariasság, megértés, elfogadás is, – feltéve, ha a másik fél is partner ebben. Ezeknek a tényeknek hangsúlyozására azért került sor, mivel az országban a médiák nagy részén keresztül akkora léptékû félretájékoztatás, tudatmódosítás folyik, hogy az már az élet alaptörvényszerûségeit is meghamisítja, félremagyarázza, igyekezvén helyettük lényegtelen dolgokat fontosnak beállítani. Mindennek a célja az, hogy az emberek valós szellemgazdasági gyarapodását gátolva egy hamis értékrenden alapuló, tartós, bujtatott rabszolgaság kialakítása, illetve fenntartása valósulhasson meg. Ez a jelenség az alapítóképletben jól megmutatkozik (egyébként jelenleg világtendencia is), így jól láthatóvá válik egy olyan irányzat, mely az ország és a magyar nép megsemmisítésére, vagy legalábbis annak minimum rabszolgasorba döntésére törekszik. Ez az irányzat az elemzés hátralevõ részében részletesen bemutatásra kerül, azonban ennek megértéséhez szükséges még megismerni néhány történelmi tényt és adatot.
Adózás
Középkorban: Kilenced, tized, + vám és hadiadó, összesen kb. 27%-os elvonás. A gazdasági helyzet olyan volt, hogy ha a király rossz pénzt veretett (gyenge aranytartalom), akkor a földesurak több évig nem szedték be az adót, megvárták a jobb pénz veretését. Azaz volt akkora tartalékuk, hogy éveket tudtak várni az ún. „jó” pénz kibocsátásáig. Zalaszántón ha az ember körbenéz, 3 vár romjait látja a környezõ dombok tetején. Akkoriban ekkora adóterhek mellett erre volt pénz, most meg semmire sincs.
Horthy korszak: Panel kompatibilis átlagos lakás ár: kb. 5000 Pengõ. Édesapám keresete 20 évesen marós-esztergályos szakmunkásként: 200 Pengõ volt. 50 Pengõbõl meg lehetett élni. 3,5 év alatt kb. 5250 Pengõt félre lehetett tenni. Azaz egy szakmunkás 3,5 év alatt lakáshoz juthatott. Kiemelendõ még az is, hogy a Horthy-korszak több százezres haderõt tudott felállítani, eltartani, míg jelenleg a magyar haderõ néhány ezer fõbõl álló alakulatokból áll csupán, a környezõ országokhoz viszonyítva meglehetõsen gyenge fegyverzettel ellátva.
Jelenleg: A banknak kb. 15-20 éven át lehet törleszteni egy lakás árát, ennyi idõbe telik míg egy átlagos lakás részletei törlesztõjének tulajdonába kerül, addig banki tulajdonban marad. Ha ezt az értéket vesszük figyelembe, akkor a Horthy-korszakhoz képest átlag 450%-kal többet kell dolgozni egy lakásért. További érdekes adat az is, hogy a vállalkozások haszonkulcsa kb. 30%, míg a kamat átlagosan 40%. Mindebbõl kiderül az, hogy egy vállalkozás ha kölcsönt vesz fel, igen kis esélye van arra, hogy visszafizeti, ha pedig visszafizette, akkor nagy a valószínûsége annak, hogy fejlesztés címén addigra újabb kölcsönt kell felvennie, azaz újra indul egy kölcsön-ciklus. A lényeg tulajdonképpen az, hogy egy vállalkozásnak, vagy állampolgárnak ne legyen akkora gazdasági ereje, hogy önállóan fejleszteni tudjon, tõkefelhalmozása ne valósuljon meg, azaz ha elõbbre akar lépni, akkor a bankhoz kelljen fordulnia. A felvett kölcsönök egyik specialitása az, hogy a bankok elektronikus úton történõ pénzkibocsátása révén a kölcsön mögött nem áll valós fedezet, azaz a kölcsönfelvevõ megelõlegezett, nem létezõ pénzbõl vásárol. A valós tõkét maga a kölcsönt felvevõ teremti meg törlesztõrészleteibõl, és a maga által termelt tõkeösszeg után fizet kamatot. Régi bevált technika ez, volt olyan amerikai bank, amely 78 $ alaptõkével több mint 800.000 $ forgalmat bonyolított le mielõtt csõdbe ment. Visszatérve a magyarországi elvonási viszonyokhoz, általában véve Magyarországon az 1 fõre jutó elvonást 80%-ra becsülik, mely különféle adónemek, járulékok, illetékek formájában valósul meg.
Összegezés az adók mértékének változásáról
Nyilvánvaló az, hogy a magyar népet ért adóterhek a XX. század második felében és a XXI. században ugrásszerûen megnõttek. 1945. után felszámolták a magántulajdont, majd ezt követõen a már államosított magántulajdont, mint népvagyont 1989. után folyamatosan más tulajdonos felé privatizálták, legtöbbjük így felvásárlás útján külföldi kézbe került. Idõközben sikerült az államot úgy eladósítani, hogy az adósság a lakosságot terhelõ rendkívül magas elvonások ellenére gyakorlatilag visszafizethetetlenné vált. Megvalósították a kamatrabszolgaságot. Elmentek a tankok, megjöttek a bankok! Az állítólagos rendszerváltás után hangzott el ez a mondás néhány politikus szájából. Látszólag komolytalan mondat ez, azonban pontosan kifejezi az ország jelenlegi helyzetét, ugyanis egyszerûen felvásárolták azt, miközben annak népét – akaratán kívül – adósságcsapdába ejtették. Ez a legegyszerûbb és legolcsóbb megszállási forma, hiszen nem kell a megszállt országban csapatokat tartani (magas költség), nem kell partizánmozgalmaktól, szabotázsoktól tartani, mivel egyszerûen nincs kézzel fogható ellenség, adminisztratív úton el lehet intéztetni mindent a megszállt ország saját állampolgáraival, akik így saját nemzetüket teszik tönkre. Nem kellenek tankok, aknák, bombák. A módszer láthatóan eredményesen mûködik. Winston Churchill, a szabadkõmûves angol miniszterelnök a következõ kijelentést tette a Harvard Egyetemen 1943-ban: „Sokkal kifizetõdõbb annak ellenõrzése, hogy mit gondoljanak az emberek, mint országokat elfoglalni és lakóikat kizsákmányolni.” Tökéletesen arctalan, jellemtelen, személytelen megszállási forma ez, melyet egy vastag, de hiteltelen fátyol takar el, amit úgy hívnak, hogy média és tudatformálás.
Média dezinformáció
Az adóterhek ekkora mérvû emelkedésének elviseléséhez, az életszínvonal folyamatos csökkenésének elfogadásához az szükséges, hogy a médiák folyamatosan formálják (lezüllesszék) az emberek gondolkodását. 2009. márciusában egy remek példát láttam az egyik közszolgálati TV-ben. Bemutatták azt, hogy Amerikában az emberek komolyan veszik az adózást, szemben a magyarokkal, akik bezzeg arra büszkék, ha az adóbefizetést minél nagyobb mértékben el tudják kerülni. Ebben a TV mûsorban csupán csak azt felejtették el megemlíteni, hogy Amerikában az Áfa mértéke 7,5%, a benzin ára 100 Ft/liter körül van, és a jövedelemadó mértéke is kisebb, mint Magyarországon. Azt sem hangsúlyozták, hogy az amerikai gazdaság és életszínvonal a kisebb elvonások mellett hogyan tud(ott) a világ vezetõ gazdasági hatalma lenni. A következõ igen figyelemreméltó történelemhamisítás az volt az egyik közszolgálati TV-ben, amikor Horthy Miklósról mutattak be egy dokumentumfilmet. Ebben a dokumentumfilmben úgy mutatták be Horthy Miklóst, mint aki jó bécsi kapcsolatainak köszönhetõen lett ellentengernagy (megjegyzendõ, hogy a helyezkedésen alapuló elõbbre jutás, tipikusan bolsevista szemlélet, mely szemben áll az általa nem ismert teljesítményalapú elõbbre jutással). Csupán csak azt „felejtették el” bemutatni, hogy: A Monarchia 1914. július 27.-én elrendelte az általános mozgósítást, másnap pedig a Szerbiának átadott hadüzenettel kitört az elsõ világháború. Horthy a Habsburg cirkálóra, majd a flotta legkorszerûbb páncélos cirkálójára a Novarára kapott kapitányi kinevezést. 1915. május 2.-án Horthy végrehajtotta az elsõ világháború egyik legbravúrosabb tengeri harctevékenységét: a törököknek lõszert szállító német U-8-as tengeralattjárót a Földközi-tengert ellenõrzõ francia és angol flotta orra elõtt átvontatta az Otrantói-szoroson, lehetõvé téve, hogy török kikötõbe jusson. Tettét a német vaskereszttel és a Monarchia érdemkeresztjével honorálták. 1915. május 23.-án Horthy a Novarával és négy torpedónaszáddal az olaszok Porto Corsini hadikikötõje ellen intézett támadást, megrongálta a kikötõ létesítményeit és partvédõ ütegeit, majd visszatért Pólába. Tevékenységét a vaskorona renddel jutalmazták. 1915. december 4.-én a Pólából Cattaróba (a mai Kotorba) áthelyezett Novarával (rombolók és torpedónaszádok kíséretében) Horthy megtámadta a San Giovanni di Media kikötõt, lövette létesítményeit, több hajót elsüllyesztett és megrongált. Nagy napjára az otrantói tengerszorosban 1917. május 14-15. éjjelén került sor. Cirkáló rajának élén azt a feladatot kapta, hogy mérjen váratlan csapást az említett térségben fenntartott antant tengerzárra, mely mûködtetését és védelmét egy külön erre a célra szervezett „Elsõ Szövetséges Flotta” (brit-francia-olasz) látta el. A hadmûvelet titkos tervezésében maga a feladatot végrehajtó Horthy Miklós sorhajókapitány is részt kapott. A vállalkozást az eredeti terv szerint három gyorscirkálóval és két rombolóval, három tengeralattjáró és egy repülõosztály fedezetével hajtotta végre. A tengerzárat határozott manõverekkel és tûzcsapásokkal órák alatt felszámolta, ezzel szabaddá téve az utat a nyílt tengerek irányába saját erõink számára, majd kötelékével visszaindult a bázisa irányába. A megdöbbent, letaglózott, késõn riasztott szövetséges flotta, a maga jelentõs túlerejével megpróbálta elvágni a visszafelé vezetõ utat, de Horthy a menekülés helyett, velük szembefordulva azonnal felvette a harcot, mellyel kialakult az I. világháborúban a Földközi – tenger körzetében a szembenálló hadihajók által vívott legnagyobb ütközet. A hevessé vált háromdimenziós küzdelemben maga Horthy sorhajókapitány is súlyos sebesülést szenvedett, de nem engedte magát segélyhelyre szállítani. A Novara cirkáló parancsnoki hídját soha el nem hagyva, magát hordágyra erõsíttetve vezette tovább a csatát, míg az ellenség dél tájban vissza nem vonult. A gyõzedelmes tengeri csata végeredménye: 14 felfegyverzett brit zárhajó, 1 olasz romboló, 1 francia romboló és 1 olasz szállítóhajó elsüllyesztése, 1 olasz repülõgép lelövése, továbbá a brit zászlóshajó a H.M.S. Dartmouth nehézcirkáló és 1 olasz gyorscirkáló teljes harcképtelenné tétele, valamint a tengerszoros hónapokra történõ akadálymentesítése egyetlen saját hajóveszteség nélkül. E történelmi értékû gyõzelem nem csak Horthy Miklós sorhajókapitány haditengerész parancsnoki tevékenységének, hanem az 1914-18.-as háborúban Ausztria-Magyarország haditengerészeti tevékenységeinek csúcspontját is jelenti. Mint látható, erre az emberre büszke lehet lenni, míg egy bolsevik politikusra, vagy egy a mai magyarországi, parlamenti politikusra nem, hiszen egy sem volt képes ilyen haditettekre, hõsies helytállásra, továbbá Magyarország gazdasági felvirágoztatására, csupán saját népük kifosztására, terrorizálására (beleértve a 2006. október 23.-i rendõrterrort is, mely szemkilövetéssel is párosult). Nos ezért van szükség az agymosásra, hogy ne legyenek hõsies példaképeink, hanem helyettük különféle alsórendû példaképeket lehessen rákényszeríteni a népre. Ezzel az állandó, szinte minden egyes percre kiterjedõ, lopakodva jövõ rákényszerítéssel tájékozatlan generációk agyát lehet tökéletesen átmosni, új, értéktelen „eszmerendszerekkel” feltölteni, ugyanis az emberek egy jelentõs része azt hiszi, hogy a médiákban komoly, felelõsségteljes emberek ülnek, akiknek érdemes a szavára figyelni. Ez sajnos nem így van, ugyanis a régi szellemileg még nem deformált értékrendhez képest ezeknek az embereknek a szellemi és morális tartalma a nullához erõsen közelít. Winston Churchillnek az elõbbi fejezet végén idézet kijelentése arra is rávilágít, hogy létezik egy generációkon keresztül átívelõ, megnyilvánuló és ható, sötét gondolkodásforma is, mely arra törekszik, hogy az emberbõl egy tudatlan bábot faragjon. A cél az öntudatlan, álmûveltséggel bíró, áltudományokkal képzett, rabszolga típusú ember világméretekben történõ „elõállítása”.
A történelemhamisítás „szükségszerûségérõl”
Az elõbbiek alapján teljességgel érthetõ a történelemhamisítás szükségessége, mivel ezt a lopakodva jövõ gazdasági megszállást valahogy észrevehetetlenné kell tenni a megszállt ország számára. Ennek egyik „ragyogó” eszköze a történelemhamisítás. A történelemhamisítás nem új keletû dolog, régóta mûvelik ezt a világban. Az emlékezet ugyanis nemzeti büszkeséget, öntudatot ad, mely egyben ösztönzi a generációkat arra, hogy õseik szellemében éljenek tovább. Alacsonyabb szinten a történelmi emlékezet meghamisítása azért szükséges, hogy a széles néptömegek elõtt el lehessen titkolni azt, hogy valaha – sok esetben, de nem mindig – jóval kisebb adóterhek mellett jóval magasabb életszínvonalat tudtak biztosítani a népnek, – azaz a hatalmon levõk kevesebbet loptak az állami bevételekbõl, és azokat jóval ésszerûbben használták fel. Érdekes módon a nyugati világ történelemtudósai gyakran fordulnak Kálti Márk „Képes Krónika” címû kódexéhez, mivel azt sok más nyugati forrású történetírással szemben hitelesnek tartják.
A magyar történelemhamisítás miatt a magyar történelem finnugor eredetrõl szól, aminek ellent mond az, hogy régebbi történetírók egységesen „mióta Szkítiából eljöttünk”-et emlegetnek. Körösi Csoma Sándor is Tibet felé indult, nem pedig Lappföldre. A hivatalosnak és a nem hivatalosnak nevezett magyar történelemírásnak az eltérése a következõ idézetben is jól látható, idézem: KERESZTESI JÓZSEF, A Magyar Nyelv Eredete, Pozsony 1844 „A Scytha-magyaroknak egy része Krisztus urunk születése elõtt sokkal, már a Duna mellett megtelepedett Jász és Baranyás név alatt: tehát midõn a Krisztus születése után a IV. században, Balember vezér alatt a Scythiában lakó más rész Honnos, azután a VI. században Avar, végre a IX. században honiguros név alatt ide kijöttek (és így négyízben jöttek ide a Scytha-magyarok), sem nem vaktában, sem nem idegen és esméretlen földre jöttek (ha a napkeleti, s napnyugati császárok egyszer-másszor nem hívták volna is õket), hanem vérszerint-való atyjokfiaihoz, kiktõl ezen földnek jóságát és természetét elõre tudhatták. Azt is látjuk, hogy nem törvénytelen elfoglalói voltak az országnak. Mert az õ atyjokfiai már az elõtt, amint látszik, a legelsõ elfoglalásnak igaz jussa szerént bírták, s annyira elszaporodtak és hatalmasokká lettek itt, hogy külön-külön is, mind a Jászok, mind a pannóniai Berénesek mertek a rómaiakkal hadakozni... Haza jöttek hát ide is a Honnosok, mint vélek egyeredetû és nyelvû atyjokfiaihoz.”
Igen figyelemreméltó az is, hogy a napjaink nem hivatalos történelemírása az erdélyi székelyeket a hunok közvetlen leszármazottainak tekinti. A székelyek sohasem vallották magukat magyaroknak, vélhetõleg ez is oka annak, hogy Erdély, mint Erdélyország bizonyos idõszakokban külön ország volt. Megjegyzendõ az is, hogy az erdélyi magyarok szebben, tisztábban, ékesebben beszélik a magyar nyelvet, mint az „anyaországi” magyarok. Hm… Nos nagyon úgy tûnik, hogy a hun-magyar folytonosságot a Kárpát-medencében el kell tussolni, nehogy véletlenül egyszer magunkra találjunk, mivel ekkor felszínre kerülhetnek kiváló adottságaink. Nézzünk erre egy példát. A magyarok 895-896. évi bejövetele után 11 évvel késõbb 907. június 17.-én megvívják a Pozsonyi Csatát, melyben 3 egymást követõ csatában folytonosan harcolva (Dunán is átúsztatva) legyõzik az akkori Európa német-római egyesített seregeit. A hivatalos történetírás gyakran állítja be a magyarokat halászó-vadászó, gyûjtögetõ életmódot folytató népként. Ennek az a beállításnak tökéletesen ellentmond a gyõztes Pozsonyi Csata, ugyanis az ellenség soraiban olyan képzett harcosok is voltak, mint a teuton lovagok. Ezek nehézfegyverzettel ellátott lovagok voltak, 15 kilógrammos páncélinggel, mely felett vattakabátot viseltek, amelyre 25 kilógrammos páncélzatot húztak. Ehhez társultak az idomított harci mének, melyek csatában rúgtak-haraptak. Nos a magyarok ezekkel a lovagokkal is elbántak, ami halászó-vadászó, gyûjtögetõ életmódot folytató nép esetében kizárt. A háborúban már akkor is az nyert, akinek jó volt a fegyverzete (ipar megléte), taktikailag képzett volt (szellemiség), begyakorolt hadmozdulatokkal rendelkezett (kiképzés) jó erõnléttel, állóképességgel bírt volt, megfelelõen tudott kommunikálni (kürt használata), valamint stabil hátország is szükséges hozzá, mint gazdaság. Az elõbb felsorolt tulajdonságok mint látható, nem éppen a halászó-vadászó, gyûjtögetõ életmódot folytató népek sajátosságai.
Igen figyelemreméltó az is a hivatalos történetírásban, hogy az Árpádház kihalását III. András király budai halálával 1301.-re datálja. A nem hivatalos történetírás egyes mûvelõi viszont Árpádház kihalását Hunyadi Mátyás halálával datálják, mivel Luxemburgi Zsigmond révén anyai ágon (genetikai ismeretek) vissza lett hozva az Árpád-ház vérvonala, akinek Hunyadi János a gyermeke volt. A Hunyadiak országvédõ és építõ tevékenysége kiemelkedõ volt. Hunyadi János például úgy igyekezett birtokokat szerezni, hogy azok összefüggõen az ország határvidékén terültek el, mivel a határvédelmet, így országa védelmét fontosnak ítélte meg. Abszolút felelõsségteljes nemesi szemléletet valósított meg. A Nándorfehérvári Diadalról nem is beszélve. Fia Mátyás uralkodása alatt az ország határai a töröktõl mindvégig sikeresen védve voltak, az ország Európa kulturális nagyhatalma volt, mely kulturális fölényt az ország ezt követõen 150 évig még megtartott. Igen fontos Hunyadi Mátyásról megemlíteni azt, hogy uralkodásának utolsó 5 évében a kormányzás székhelyét Bécsbe helyezte át, onnan kormányozta az országot. Nem zárható az ki, hogy tudomással bírt arról, hogy Buda nem a megfelelõ kormányzási székhely. Bár ez nem asztrológusi feladat, azonban ha a nevek mágiája alapján vizsgáljuk meg Budapest elnevezését, akkor a következõ magyarázatot kapjuk: Buda Attila testvére, akivel testvérviszályba keveredett, mely viszály Buda halálával végzõdött. Pest jelentése hordozható kohó. Szimbolikus értelemben véve Budapest = a viszály kohója, olvasztó tégelye. Mivel Budapest több nemzetiségû, ezért akik értik ennek rejtett értelmét, azok nem csodálkoznak Budapest és az általa meghatározott ország mai helyzetén, melyben a befogadó nemzetet lassan mindenébõl kiforgatják, otthonából elûzik. Igen figyelemre méltó tény, hogy az 1873. október 25.-i alapítóképlet is jól mutatja azt a folyamatot, amely Hunyadi Mátyás halála után jelentkezett legelõször igen dominánsan, hogy a nemesség gyengesége, hanyatlása egyre jobban érzékelhetõvé válik, azaz a nemesség már nem képes betölteni szakrális feladatát, mely a szellemi és harcos kaszt feladatkörében ölt testet egy ország életében. Ki kell emelni azt a tényt, hogy az 1873. október 25.-i alapítóképlet nem gátolja meg a nemesség hanyatlását, hanem folytatja annak folyamatos leépülését. Jó példa erre, hogy Széchenyi meglehetõsen keményen bírálta a magyar nemességet annak hiányosságaiért. A történészek is megemlítik, hogy csak nádor, ispán, szolgabírói állások iránt tanúsítottak érdeklõdést, ahol reprezentálni lehetett, a kor szellemének megfelelõ hivatások viszont nem érdekelték õket, pl. ügyvéd, bíró, orvos, stb., mivel tanulni nem voltak hajlandók. Azaz a nemesség jelentõs része nem volt nem volt képes a kor szellemének megfelelõen változni. Így ezeket a társadalmilag fontos pozíciókat más nemzet tanulni vágyó fiai kezdték el lassan és viszonylag észrevétlen betölteni, akik természetesen elsõsorban a saját nemzetük érdekeit tartották szem elõtt. Mindezek megértéséhez azonban szükséges megérteni – a mai korban oly sokat bírált (deszakralizáció) – kasztrendszer szükségességét.
A kasztrendszer
Az indiai kasztrendszerhez hasonló társadalmi felépítmények a világban bárhol fellelhetõk, ugyanis a társadalmi osztályok, rétegek minden korban maguktól alakulnak ki, bár megtévesztésül gyakran igyekeznek tagadni annak meglétét, az életet demokratikusnak, liberálisnak mondva. A gyakorlati életben azonban mindenhol kasztokat (osztályokat) találni. Profán példákat fogok felhozni ennek bemutatására, melyek természetesen bármely foglalkozások között létrejöhetnek, ezért elõre is elnézést kérek a következõkben kiragadott foglalkozások megnevezéséért, melyek a véletlen mûvei. Pl. egy ügyvédnõ esetében igen kis esélye van annak, hogy pont a sarki, jó megjelenésû henteslegénybe lesz szerelmes. Mindez fordítva is igaz, az orvosok nagy része sem fog olyan házasságot kötni, ahol választottjának iskolázottsága jelentõsen elmarad az övétõl. Ez a jelenség egyébként a hétköznapi életben teljesen normális dolog, mivel az elõbb felsorolt emberek teljesen más közegben mozognak, élik le életüket, így meglehetõsen nehéz lehet nekik egymással közös témákat találni. Mivel általános jelenségrõl van szó, ezért az emberek kénytelenek elsõsorban a saját köreikbõl társat választani. Természetesen az élet ennél árnyaltabb, viszont a jelenlegi elemzés célja nem a kasztrendszer átfogó, részletes vizsgálata, hanem Budapest horoszkópjáé. Ezért a kasztrendszer bemutatása csak annak azon fõbb jellemzõire terjedhet ki, melyek feltétlenül szükségesek Budapest horoszkópjának megértéséhez.
Az indiai kasztrendszer felépítése felülrõl lefelé haladva
Szellemi kaszt. A társadalmi felépítésben a legfelsõ kaszt. Feladatuk a szellemi dolgokkal való foglalkozás, a társadalom szokásainak, viselkedésmintáinak õrzése és az adott kor kihívásainak megfelelõen azok alakítása.
Harcos kaszt. Feladatuk a társadalmi rend védelme. Általában véve a katonákat foglalja magában, de ebbõl a kasztból kerülnek ki a királyok is.
Polgárság, dolgozói kaszt. A harmadik kaszt a dolgozó rend kasztja. Mezõgazdasággal és iparral foglalkoznak. Feladatuk a gazdálkodás, a társadalom életszükségleteinek kielégítése.
Kiszolgálói kaszt. Alacsonyabb rendû munkák elvégzése. Vagyonnal nem vagy alig rendelkeznek.
Az érinthetetlenek. A társadalom legalja (páriák), az érinthetetlenek. Lezüllött vagy bûnözõ életmódot folytató emberek.
Az idegenek. A nem hinduk, minden kaszt alatt helyezkedtek el. A mûködõképes kasztrendszer szükségességérõl
Ezoterikus értelemben véve a kasztrendszer mûködõképes megléte feltétlenül szükséges. Ennek oka az, hogy a lélek inkarnációs vándorlása során az alacsonyabb szintû fejlettségtõl a magasabb szintû fejlettség felé tart. Miután azonban ezen vándorlás során gyakran kerül zavarodott helyzetbe, egy a fizikai világban jól vagy viszonylag jól mûködõ kasztrendszerben ebbõl a zavarodott helyzetbõl hamarabb tud kikerülni. Egy összeomlott vagy zavarodott felépítésû, fizikai síkon jelen lévõ kasztrendszerben a léleknek nehezebb magára találnia, mely magára találás egyúttal magában hordozza a kasztrendszerben neki megfelelõ hely megtalálásának lehetõségét is. Szép bonyolult mondat, ezért értelmezzük egy egyszerû példán át. Adott lélek fejlettségi szintje lehetõvé teszi azt, hogy beállítottságának megfelelõen pl. kiváló földmûves legyen belõle. Ez a lélek, ha megelégszik azzal, hogy csak egy „egyszerû” földmûves legyen, és hajlandó ennek megfelelõen folyamatosan fejlõdni, akkor minõségi táplálékot állíthat elõ, mely elégedettséggel töltheti el, abban örömét lelheti, így ráébredhet arra, hogy teremteni tud valami hasznosat, ami az egyik legnagyobb dolog a világon. Ha egy másik lélek vadászrepülõi beállítottsággal és tehetséggel rendelkezik, akkor a megfelelõ közegben kiváló pilóta lehet belõle, ami szintén azt eredményezheti, hogy az életben lehetõségeihez mértén viszonylag boldog lehet, hiszen megtalálta a helyét, kiélheti adottságait, elképzeléseit. Ha viszont a „Sors” szeszélye folytán (elvi példáról van szó) ennek a két embernek a helye felcserélõdik, abból bizony igen nagy bajok származhatnak. A repülõ nem száll fel, vagy igen gyorsan lezuhan, a vadászpilóta pedig nem tud mit kezdeni a földdel, vagy csak igen gyenge minõségû élelmiszer elõállítására lesz képes. Ez a helyzet mindkét személy számára örömtelen élethelyzetek sokaságát eredményezheti, mely örömtelenség természetesen kivetül a környezetükre is. Ezért fontos az, hogy az életben a lehetõ legtöbb ember a spirituális fejlettségének megfelelõ állást tölthesse be, hiszen az országuk életminõségére, életszínvonalára is jelentõs elõrevivõ hatással bír. Mai közgazdaságtani fogalomként meghatározva többé-kevésbé a „társadalmi tõke” fogalmával azonos. Összességében véve tehát a kasztrendszer funkciója az, hogy az égi hierarchia (szakrális király, vagy szellemi, papi kaszt általi vezetés) mintájára a földi hierarchiát a lehetõ legjobban megvalósítsa. Itt a földön ez sohasem valósulhat meg tökéletesen, de a többi politikai rendszert mûködõképesség tekintetében a kasztrendszer messze felülmúlja. Hibájául szokták felróni a kasztok közti nehéz átjárhatóságot, azaz a feljebbjutás meglehetõsen csekély lehetõségét. Ez valójában figyelemelterelés, mivel az ember emelkedése – társadalmi pozícióját illetõen – minden korban és társadalomban rendkívül nehéz, kivételt képez ez alól az a helyzet, amikor valakinek a képletében a ¦ jól áll. Ilyenkor azonban az emelkedés a „Sors” által mintegy tervezettnek tekinthetõ, ezért az átlaghoz képest meglehetõsen könnyen valósulhat meg.
Sztálin a diktátor
Az 1945.-ös szovjet felszabadításnak titulált bolsevista megszállásnak Magyarországra nézve mind a mai napig rendkívül súlyos következményei vannak. Sztálin „profi” diktátor volt, ezért az általa megszállt országokban elõszeretettel semmisítette meg a 3 felsõ kasztot. Közérthetõbben kifejezve, a megszállt országok minõségi emberi genetikai állományát kiirtotta. A genetikai kiirtás egyébként jól bevált módszer, a történelemben fellelhetõ, volt olyan idõszak, hogy a Habsburgok fizettek a népnek a levágott nemesi fejekért, akik szállították a levágott fejeket szép számmal, szekéren. A XX. század egyik kirívó esete a szovjetek Katyn-i mészárlása, ahol több ezer katonatisztet végeztek ki (tábornoktól az õrmesterig). Magyarországon kb. 1945-1956.-ig kb. 100.000 embert deportáltak, börtönöztek be. Sokan külföldre emigráltak. A nemzet értelmesebbik felének (szellemi kaszt, harcos kaszt, polgárság és dolgozói kaszt) nagy részét a bolsevizmusnak sikerült felszámolnia, vagy az országból elkergetnie. Ezzel egyidõben Sztálin a kaszton kívüliekbõl és az érinthetetlenekbõl (a társadalom legaljából, lezüllött vagy bûnözõ életmódot folytató emberekbõl) kialakított egy látszat három felsõ kasztot. A kiszolgálói kaszthoz többé-kevésbé nem nyúlt, azokat úgy-ahogy meghagyta helyzetükben. A három felsõ látszatkaszt kialakításával Sztálin negatív irányban hihetetlenül nagyot alkotott, ugyanis egy olyan genetikai állományt juttatott hatalomba, mely ezt a feladatot ellátni nem képes, ugyanis a hatalomtól megrészegül, vagy semmit sem tud kezdeni vele, ami legalább olyan veszélyes, mint maga a megrészegülés. A három felsõ látszatkaszt lényege tulajdonképpen az, hogy olyan fejletlen lelkek kerülnek hatalomba, akiknek még a polgárság-dolgozói kasztból vagy a kiszolgálói kasztból sincs több inkarnáción át élethelyzetekbõl szerzett tapasztalata. Nincs teremtõ képessége (még alapszinten sem), nincs empátiája (hiszen magasabb szinten nem élt meg oda-vissza formában alá- és fölérendelt viszonyt), nincsenek komolyabb kötõdései, nincsenek ismeretei. Ezért a három felsõ látszatkaszt nemhogy államot mûködtetni nem képes, fejletlenségébõl eredõen még a kiszolgálói kaszthoz tartozó emberek élethelyzetével sem tud mit kezdeni, ugyanis a három felsõ látszatkaszthoz tartozó lelkek lelki evolúciós szinten inkarnációkon keresztül még nem szereztek ilyen irányú tapasztalatot sem. És most hirtelen ugrottak több lelki evolúciós szintet, emiatt az életükkel nem tudnak mit kezdeni, viszont nemes tulajdonságok (belsõ értékek) híján a hatalmat nem képesek elengedni, hiszen enélkül igen gyorsan a társadalom legaljára csúsznának vissza. Szimbolikus értelemben véve itt még arról sem beszélhetünk, hogy a szántó-vetõ zuhan le a vadászrepülõgéppel, itt a részeg, felelõtlen lumpen elem zuhan le a vadászrepülõgéppel. A végeredmény igen összetett: pl. több ÁVÓS gyermeke ült vagy ül a Parlamentben az 1989.-es álrendszerváltást követõen. Egy tökéletesen kiárusított ország. 2006. október 23.-án rendõrterror gumilövedékkel. 2009.-ben március 15. alkalmából szinte ugyanazon a bolsevikok tüntetik ki, ugyanazon bolsevikokat, mint az 1989.-es álrendszerváltás elõtt. 2009. március 15-én már a cumisüveg is gyanússá válik, ezért az anyukát a babakocsiban levõ gyermekével együtt nem engedik be megemlékezni a Nemzeti Múzeum elé felállított kordonon belülre. A sztálini „életmû” végterméke tulajdonképpen az lett, hogy az általa megszállt országokat több generációra kiterjedõen fejlõdésükben visszavetette, ezáltal potenciálisan is meggyengítette, kiszolgáltatottá tette. Nos, mindezen természetellenes jelenségek megnyilvánulásának lehetõsége az 1873. október 25.-i alapítóképletben benne van. Részletes asztrológiai kifejtésüket jelen elemzés II. része tartalmazza majd, míg a mostani I. rész arra irányul, hogy a történelmi környezet, és egyéb ismeretek bemutatásával a lehetõ legjobban elõkészíthesse a vizsgált alapítóképlet kifejtését.
A nemzeti elit szükségességérõl
Ebben az esetben természetesen egy valós elit szükségességérõl van szó. Ki kell emelni azt a tényt, hogy a magyar nemesség jelentõs része (tisztelet a kivételnek) 1945.-ig bezárólag évszázadokon át hanyatló tendenciát mutatott, azaz kasztrendszeri feladatait egyre jobban nem látta el (pl. nem alakult át a világ változásainak szellemében). Ennek ellenére azért szerencsére maradt néhány nagyon kiváló személyiség. Visszatérve a szellemi értékeit vesztett nemességre esetükben a lényeg az, hogy még ebben a kártyázós, leépült, elszegényedett nemesben is maradt annyi kurázsi, hogy egy vesztes kártyacsata után reggel fõbe lõtte magát. Pszichológiailag értelmezve ez természetesen nem normális, azonban ha kissé más szemszögbõl vizsgáljuk meg a történéseket, akkor egy-két észrevételt mégis meg lehet tenni. Az elsõ az, hogy a fõbe lövéssel valamilyen formában mégiscsak felelõsséget vállalt az a nemes. Kommunista ilyet nem tesz, hanem körömszakadtáig tagad. A második észrevétel az, hogy a halálfélelme még akkori állapotában is az átlaghoz viszonyítva jóval kisebb volt (harcos kaszti örökség). Bolsevikra nem ez a jellemzõ tulajdonság, pl. a Tanácsköztársaságot követõen a bolsevikok a Szovjetunióban kerestek menedéket. Rákosi Mátyás is a Szovjetunióba menekült a felelõsségre vonás elõl. A fõbe lövés fel sem merült náluk, azaz a felelõsségvállalás bármely formája nem tartozik az erõsségük közé. Jellemzõjük még az is, hogy az országot sikeresen tudják gazdasági válságba sodorni. Ellenpéldaként szerepeljen itt Horthy Miklós, akinek kormányzása alatt az ország felvirágzott. Ebbõl is látható, törekedni kell arra, hogy az ilyen adottságú (magas szellemiségû) embereket megtaláljuk, és õket a képességeiknek megfelelõ pozíciókba helyezzük. Amikor elkezdtem ezen a témakörön gondolkodni, igen érdekes dolog történt velem (egyébként nem elõször), ülök a TV elõtt és egyszer csak két nyugállományú katonatiszt beszél arról, hogy nincs valós nemzeti elit, valamilyen módon ki kellene állítanunk olyan embereket, akik hatékonyan be tudják tölteni ezeket a pozíciókat, különben sohasem lábalunk ki ebbõl a mélypontból. Egyébként ennél az esetnél fogalmaztam meg magamnak, hogy ha elkezdek valami számomra szokatlan dolgon gondolkodni, akkor valahonnan valamilyen formában néhány napon belül visszaigazolást kapok arról, hogy jó úton járok, nem egyéni melléfogásról van szó, hiszen más is foglalkozik az adott témakörrel. Az 1873. október 25.-i alapítóképlet egyébként jól mutatja azt, hogy valamilyen kiutat kell találnunk abból a helyzetbõl, hogy nincs valós elitünk. És hogy az 1873. október 25.-i alapítóképlet asztrológiai kifejtésébe hamarosan belekezdhessünk, következzék egy rövid ismertetõ a titkos társaságokról.
Titkos társaságok
A titkos társaságok [illuminátusok (megvilágosodottak), szabad kõmûvesek, és egyéb társaságok]a világ politikai eseményeit irányító társaságok. Egyes források 6.000.000 is fõre becsülik a létszámukat, ami rendkívül magas érték. Tény, hogy minden fontos társadalmi szervezetben vannak embereik, az egész világot behálózzák. A jelenlegi ismeretek szerint a titkos társaságok bankár családok irányítása alatt állnak, ezért következzék néhány családi név azon ismertek közül, akiknek gyakorlatilag a kezükben van a világ gazdasági és politikai sorsa: Astor, Bundy, Collins, DuPont, Freeman, Kennedy, Li, Onassis, Rockefeller, Rotschild, Russel, Van Duyn, Meroving.
Jellemzõjük ezeknek a családoknak, hogy általában egymással kötnek házasságot, így biztosítva azt, hogy az illuminátus vérvonal tiszta marad, és a pénz is ugyanazon körben forog tovább. Idõnként a családok között kitörnek ellentétek, hiszen semmi sem egységes, ilyenkor az egyik vagy a másik család ideiglenesen vagy átmenetileg meggyengül (például a Kennedy család).
A pénzügyi körök a politikai irányítást már több évszázada gyakorlatilag szinte tökéletesen uralják, fedõszerveik a különféle bankok, intézetek, alapítványok, bábjaik a politikusok. Rothschild mama egyszer állítólag kijelentette: „Ha a fiaim háborút akarnak, akkor háború lesz”. Végsõ céljuk egy világkormány kialakítása (a nemzetállamok felszámolása), és miután ennek megvalósításához egyre közelebb érzik magukat, ezért a titoktartásuk szigorán valamennyit feladva egyre több részlet szivárog ki ebbéli szándékuk felöl. E cél megvalósítása érdekében törekednek arra, hogy a rajtuk kívülálló körök kezében egyre kevesebb magántulajdon maradhasson. Az egyik jól bevált módszerük az, hogy forradalmat generálva (pl. kommunizmus) a magántulajdont államosítsák, eközben a nemességet megsemmisítik, majd ezt követõen – akár több évtizedet kivárva – privatizációval az adott országot felvásárolják, és mire a célország feleszmél, addigra a nemzeti vagyona idegen kézbe kerül. A legtöbb forradalom mögött a szabad kõmûvest, mint végrehajtót meg lehet megtalálni, pl. Simon Bolivár. Külön érdekesség, hogy Trockij amerikai Rockefeller birtokról indult el Oroszországba forradalmat csinálni, amely az irgalmatlanul nagymennyiségû belepumpált pénz ellenére meglehetõsen nehezen haladt. Egy másik jól bevált szokásuk az, hogy egységes etnikai területeket feldarabolva más országoknak juttatnak. Ez történhet háború után, pl. Trianonban Dél-Tirol (Dél-Tirolt Olaszországhoz csatolták) és Magyarország esete, vagy a gyarmatokról történõ kivonulással egybekötve (Indiában a Pandzsáb állam szétdarabolásával 1 millió halott a hindu-muzulmán összetûzések révén, Irak a kurdokkal, stb.), amikor is a határokat megint csak úgy húzzák meg, hogy az etnikumok ne legyenek egységesek. Máris kész a viszály az oszd meg és uralkodj elvén. Az alapelv ugyanis az, hogy erõs, egynemzetû nemzetállam helyett egymással acsarkodó kisebb, gyenge, több nemzetiségû államokat hozzanak létre, melyek sohasem erõsödhetnek meg gazdaságilag. Ha szükséges, akkor koholt vádak alapján akár nyílt háborút is generálnak, pl. 2003.-as Iraki megszállás az olajért. „Visszafogott” esetben csak világválságot generálnak, pl. 1929.-as nagy gazdasági világválság. Ilyenkor a legnagyobb bankok felvásárolják a kisebb, gyengébb bankokat, a jelenség gazdasági koncentrációként is felfogható, ebben az esetben a világ vagyona egyre kevesebb ember kezébe kerül. Ilyen kondíciók mellet könnyû szerrel döntenek meg kormányokat, pl. a romániai forradalmat, ami a Caucescu diktátor házaspár erõszakos halálához vezetett 1 éves CIA általi szervezés elõzte meg. A „hõs” romániai nép csupán a szereplõket adta ehhez a színpadi elõadáshoz, miközben a súgólyukból a CIA adta a darabot a szájukba. Jelenleg úgy tûnik, hogy a világ jelentõs részén bármit megtehetnek.
Körülbelül most érkeztünk el ahhoz, hogy Budapest horoszkópjának asztrológiai vizsgálatát az adott történelmi és gazdasági ismeretek birtokában megtehessük, és megérthessük azt, hogy ez a nemzet feltehetõleg a végóráit éli, amelybõl igen nehezen lehet majd csak kiutat találni. Egy biztos, ha sikerül, az csak rendkívüli áldozatok árán valósítható meg!
|
| |
|
|
 |  |  |  | Üzenőfal
Vendég: Elloptad a cikkemet te geci kurva!a régi Mandala lapból Illett volna feltüntetni a forrást ! Legalább !
Vendég: Kedves Zsuzsa!Köszönöm szèpen a nagyszerű olvasnivalòkat.Jò egèszsèget kìvànok!Katalin
Vendég: Kedves Zsuzsa!
Olvastam a Trutina Hermetisz féle aszcendens meghatàrozàs mòdszeréröl.
Azt szeretném megkérdezni, hogy a 3. mikor a radix hold és az Asc vagy Desc különbségét kell kiszàmolni, ott az Asc vagy Desc - st melyiket kell a szü
Vendég: vagy szívesen felvenném máshol a kapcsolatot
Vendég:
Vendég: Ha van kedve írjon nyugodtan ide
Vendég: Megakadt a szemem az előző vendég üzenetén. Nekem is jövő januárban kerül együttállásba a tranzit Szaturnusz, és Plutó az aszcendensemmel. Érdekelne milyen tapasztalatai vannak. Szívesen folytatnék eszmecserét:
Vendég: Bocsánat az előbbi bejegyzésben elfelejtettem írni, hogy a transit szaturnusz és plutó van a radix szerinti 12-es házban és onnan érik el jövő január közepén az ascendensemet, konjugálnak majd rajta..
Vendég: Kedves Zsuzsa! Bak 23 fokon van az ascendensem, és a plutó illetve a szaturnusz is a 12-es házban van, 2020 január közepén konjugálnak az ascendensemen....Radixom szerint szűsz-ben 8-as házban van a plutóm. Igyekszem a változásokat pozitívan
|
|
| |  |  |  |
|
tpzs@freemail.hu 
turcsanyine.perge.zsuzsanna 
