Carl Gustav Jung (1875-1961) egész életében nagy jelentõséget tulajdonított az álmoknak, az álmodásnak. Õ maga szinte gyermekkorától kezdve feljegyzéseket készített saját színes álomképeirõl, majd mikor már gyakorló pszichiáter volt, a kezelések szerves részének tekintette a páciensek álmainak elemzését. Az ebbõl levont következtetések a terápia részét képezték.

Jung az álomelemzések során rájött: a psziché önszabályozó rendszer, vagyis egyfajta kiegyenlítõ mechanizmus mûködik a tudat és a tudattalan között.

Carl Gustav Jung (1875-1961) egész életében nagy jelentõséget tulajdonított az álmoknak, az álmodásnak. Õ maga szinte gyermekkorától kezdve feljegyzéseket készített saját színes álomképeirõl, majd mikor már gyakorló pszichiáter volt, a kezelések szerves részének tekintette a páciensek álmainak elemzését. Az ebbõl levont következtetések a terápia részét képezték.

Jung az álomelemzések során rájött: a psziché önszabályozó rendszer, vagyis egyfajta kiegyenlítõ mechanizmus mûködik a tudat és a tudattalan között.

Herakleitosz, (i.e. 500 körül) görög filozófus tanai igen erõteljesen hatottak Jungra. Õ elõször is azt mondta, hogy minden örökös mozgásban változásban van: “…nem léphetsz be kétszer ugyanabba a folyóba…”

Másodsorban felállította az enantiodrómia, az ellentétes törekvések törvényét (enantiosz: ellenkezõ, dromosz: gyors mozgás); vagyis amikor az egyik irányú tendencia fennáll, mûködésbe lép, majd fölénybe kerül az ellenkezõ irányzat, megkísérelvén helyreállítani a törekvések egyensúlyát. Vagyis az élet nem más, mint az ellentétek harca: születés-halál; szeretet-gyûlölet; egészség-betegség; összehúzódás-kitágulás; tél-nyár; nappal-éjszaka.

Jung ugyanezt a “törvényt” figyelte meg a különbözõ népek egyes tanító közmondásainál: egyszer fenn, másszor lenn; egyszer hopp, másszor kopp; aki felmagasztalja magát, megaláztatik stb.

Jung továbbá nagyra értékelte Alfred Adler munkásságát, aki bevezette a lélektanba a kiegyenlítõdés fogalmát. Adler szerint az az egyén, akit kisebbrendûség gyötör, ezt az érzését úgy egyenlíti ki, hogy képzeletében a felsõbbrendûség érzetét teremti meg, hasonlóan ahhoz, ahogy a test a fizikai fogyatékosságot próbálja ellensúlyozni.

Mindezen elõzmények és Jung saját álomfejtõ tapasztalatai juttatták õt arra a felismerésre, hogy létezik a kiegyenlítõdés (kompenzáció) a tudat és a tudattalan között is, ha nem is gépiesen, minden álomban érhetõ tetten, de az álmok egész sorát górcsõ alá véve bizonyosan megfigyelhetõ.

Emlékezzünk vissza, hogy az álmot, mint a tudattalan produktumát, egy akaratlan folyamatként definiáltuk. Jung azt is megállapította, hogy az álom nem más, mint a paciens belsõ valósága, valódi arca, személyiségének olyan része, amirõl nincs tudomása, tehát tudattalan. Ezek általában a paciens szerint negatív, el nem fogadott tulajdonságai a tudattalanba kerülnek “elraktározásra” és o­nnan az álom által jutnak mégis kompenzálásra. Ez Jung szerint a kiegyenlítõ ellentétek játéka, a pszichikus energia.

Amikor a kompenzációban zavar lép fel, akkor beszélhetünk szorongásról, boldogtalanságról vagy más lelki betegségrõl.

Jung az ilyen lelki megbetegedések kezelésére alkalmazta az álomelemzést, amelynek során rájött, az álom tudatos megértése és elfogadása a paciens által, kellõ kompenzációval szolgál és elõsegíti a psziché önszabályozását, gyógyulását.

Az elsõ részben már említettük a jungi álomfajták három csoportját:

• Bevezetõ, kezdeti álmok
• Visszatérõ álmok
• Elõrejelzõ álmok

Jung mûveiben határozottan kifejtette, hogy az a magyarázat, miszerint az álmot az elõzõ nap eseményei váltják ki és az csupán egy kusza visszaemlékezés lenne azokra, nem helytálló. Úgy vélte, egyes elemei átszûrõdhetnek az álomszimbolikán, mégis mint a tudattalan produktumának az álmodó lelki konstitúciójával van összefüggése.

A negyedik csoportot Jung a “nagy” álmok csoportjaként definiálta. Ezek olyan átütõ erejû, színes és szemléletes álmok, gyakran költõi erõt és szépséget sugározva, amelyeken az álmot látó nem képes átsiklani, annyira fontosnak ítéli õket, hogy másoknak is beszámol róla.

“…Az ilyen álmok fõképp az élet sorsdöntõ szakaszaiban jelentkeznek, a kora gyermekkorban, a serdülésben, az élet delén (36-40 év között) és a halál közeledtekor….”

“…a nagy jelentõségteljes álmok nem a személyes szintrõl, hanem a mélyebb rétegekbõl származnak, vagyis a kollektív tudattalanból….”

Amikor Jung Kelet-Afrikában az elgoni bennszülöttek között élt pár hónapig, akkor tapasztalta azt, hogy ilyen fontos “nagy” álom esetén összedobolták az egész törzset és valamennyien meghallgatták azt, mert az kollektív, általános szinten és nyelven szólt hozzájuk. Ez erõsítette meg õt a személyes és kollektív tudattalan elméletének helyességében.

Jung arra is rájött a komplexusokat az álmaink gyakran megjelenítik, megszemélyesítik, de természetesen nem ismerjük fel õket. Úgy jelennek meg, mint könnyen leírható tulajdonságokkal bíró ismeretlen emberek, a psziché lehasított darabkái, melyek úgyszólván “saját szakállukra” tevékenykednek.

Egy egyszerû módszer segítségével – amplifikáció: álomképbõvítés – az álom bármely részletérõl többet tudhatunk meg. Az álmodótól megkérdezzük: milyen benyomást tett rá az álom; mely pontja érintette érzékenyen; milyen volt az álom légköre: kellemes, ijesztõ, érdekes vagy jellegtelen? Ha az álomlátó képzettársításokat fûz az álma egyes mozzanataihoz, akkor az személyes szintû, képet adhat esetleges komplexusairól, tudatos beállítódásának kompenzálásáról.

Amennyiben az álmodó képtelen a képzettársításra, akkor az álomnak személytelen, kollektív jellege van.

Carl Gustav Jung hatalmas érdeme, hogy egy olyan homályos és –mondhatnánk neptunuszi – fogalomról mint az álom, mára jóval nagyobb ismeretekkel rendelkezünk. Bár ez a terület teljesen irracionálisnak és megfoghatatlannak tûnik, és sokszor talán csak a hit eszközével közelíthetünk felé. Kétségtelenül azonban hozzánk tartozik, hiszen belõlünk fakad, és ugyanúgy, mint az asztrológiában a képlet Halak jegye vagy 12. háza, önmagunk teljességének, egész-ségének része.

E.A Bennet: Az igazi Jung címû mûvének felhasználásával írta Ituna

2003.11.16.