Minden betegség lelki eredetû. Bár sokan nem értenek ezzel egyet és a mai közgondolkozással összhangban megpróbálják a betegségeket mint kívülrõl ránk törõ hatásnak felfogni és egy tõlünk teljesen független külvilági okot, hibást, felelõst keresni. A beteg ember függetleníti magát a betegségétõl, és az orvossal együtt pusztán a nyavalya tüneteinek visszaszorításán tevékenykedik. A homeopátia, a természetgyógyászat, az asztrológia és a különbözõ ma alternatívnak nevezett foglalkozások nem így gondolkodnak a betegségeket illetõen. Az embert, mint testi-lelki-szellemi egységet nézik, úgy tartják, hogy minden betegségünk saját lelki felépítésünkbõl, világunkból ered, testi egészségünk egyenlõ a lelki EGÉSZ-SÉGünkkel, harmóniánkkal, egyensúlyunkkal.

Minden betegség lelki eredetû. Nem ismeretlen elõttünk ez a mondhatjuk ezoterikus tétel. Bár sokan nem értenek ezzel egyet és a mai közgondolkozással összhangban megpróbálják a betegségeket mint kívülrõl ránk törõ hatásnak felfogni és egy tõlünk teljesen független külvilági okot, hibást, felelõst keresni. Ez a teljesen tudattalan kivetítés – projekció - a beteget, mint ártatlan szenvedõ alanyt jeleníti meg, míg a betegséget egy valaki (pl.: családtagtól elkapott influenza) vagy valami (pl.: környezetszennyezés) által a betegre rakott szenvedésként fogja fel. A beteg ember függetleníti magát a betegségétõl, és az orvossal együtt pusztán a nyavalya tüneteinek visszaszorításán tevékenykedik.

A homeopátia, a természetgyógyászat, az asztrológia és még sorolhatnám a különbözõ ma alternatívnak nevezett foglalkozásokat nem így gondolkodnak a betegségeket illetõen. Az embert, mint testi-lelki-szellemi egységet nézik, úgy tartják, hogy minden betegségünk és nyavalyánk saját lelki felépítésünkbõl, világunkból ered, testi egészségünk egyenlõ a lelki EGÉSZ-SÉGünkkel, harmóniánkkal, egyensúlyunkkal.

Már Hérakleitosz görög filozófus i.e. 500 körül is azt mondta:

Ha mélyen belegondolunk ebbe az egyszerû mondatba, megállapíthatjuk, hogy benne foglaltatik az élet esszenciája, életvezetésünk egész bölcsessége.

• Ha a jellem kifejezésbõl indulunk ki, ez azt jelzi, minél inkább ismered önmagad, annál inkább tudni, sejteni fogod sorsod, feladatod az életben. Ez pedig nem más, mint a “Gnóthi szeauton” (= lat. “nosce te ipsum”)“Ismerd meg önmagad” híres tétele, ami többek közt az asztrológia elsõdleges célja.

• Ha a sors kifejezésbõl indulunk ki, akkor azt mondhatjuk: minden történés életünk alakulásában, folyásában belõlünk indul ki, énünk, lelki felépítésünk függvénye. S ha a sorsunk betegségekkel terhes, akkor elsõsorban magunkban kell keresnünk a miérteket.

Ennyi bevezetés után nézzük meg, mint mond a betegségekrõl és lelki hátterükrõl maga az asztrológia.

A születés pillanatában felállított horoszkóp, nem más, mint az adott pillanat idõ minõsége (horo= óra, szkopein= nézni, tekinteni, figyelni). A képletben megjelenõ Naprendszer bolygói nincsenek fizikai hatással a szülöttre, a különbözõ jelekben, házakban lévõ helyzetük szimbolikusan írják le, analógiákon, õsi princípiumokon keresztül adnak képet a szülött jellemérõl, lelki beállítottságáról, múltjáról, jelenérõl, jövõjérõl, vagyis egész földi életsorsáról.

Amikor egy tanácsot kérõ esetleg beteg ember asztrológushoz fordul, a tanácsot adó szakember a következõ megfigyelési szempontok alapján világíthatja meg a lelki hátteret.

1. A horoszkópképlet legfontosabb eleme az ascendens jelének pontos meghatározása. Ez az, ami az egyén alapvetõ jellemvonásairól, a külvilág mindennapi történéseire adott ösztönös cselekvéseinek módjáról tájékoztatja a hozzáértõt.

Az ascendens jele kijelöli azt a testrészt is, amely az egyén egészsége szempontjából a legérzékenyebb, legsérülékenyebb terület. A hagyományok az alábbi legfontosabb testterületeket rendelik a csillagjegyekhez:

^ Kos – Fej; _ Bika - Nyak; ` Ikrek - Tüdõ; a Rák – Gyomor; b Oroszlán – Szív; c Szûz – Bélrendszer; d Mérleg – Vese; e Skorpió – Nemi szervek; f Nyilas –Comb, csípõ; g Bak – Csontrendszer; h Vízöntõ – Lábszár; i Halak – Lábfej.

Pl.: A Kosról általában úgy tartják: “fejjel rohan a falnak”. És bizony sok Kos embernek a fején találhatunk sebhelyeket, varratokat, melyek egykori próbálkozásainak nyomai.

2. A horoszkópképlet IV. háza az otthon, szülõi ház a származás, múlt jelölõje. Innen kaphatunk információt, hogy genetikailag mit örököltünk testi-lelki értelemben a szüleinktõl. Milyen hatással van, mennyire teher számunkra ez a szülõi örökség, esetleg meg tudjuk-e haladni?

Pl.: Sokszor megesik, hogy egy családban szinte mindenki ugyanabban a betegségben hal meg. Vajon az újabb családtagok is predesztinálják magukat erre a sorsra?

3. A horoszkópképlet 6. háza a munka, szolgálat és egészség megjelenítõje. Mindennapi munkánk és tevékenységeink során mennyire zsigereljük ki vagy ápoljuk testünket? Mennyire tekintjük szolgánknak a saját egészségünket? Itt az életvitelbõl adódó egészségügyi problémákra lehet választ kapni.

Pl.: Mostanában divat a munkamánia. Az embernek semmire nincs ideje, de legfõképpen az egészségére, annak gondozására nem marad. Pénz, siker, karrier sokszor mindennél fontosabb. Az élet pedig sok fiatal “manager-típusú” ember haláláról tudósít.

4. A horoszkópképlet 8. háza a halál témájával foglalkozik. Nemcsak a fizikai halál tartozik ide, hanem minden olyan eszmének, gondolatnak, ideának, kapcsolatnak a halála, amit a szülöttnek el kell engednie, amitõl meg kell válnia. Az erõszakos ragaszkodás valamihez erõszakos elválást von maga után: testi szinten a mûtétekrõl, operációkról, eltávolításokról kaphatunk képet ezen ház vonatkozásaiban.
5. A horoszkópképlet 12. háza pedig az elzárt területek informátora. Krónikus betegségek, kórházi tartózkodások tartoznak ide. Egyesek szerint olyan karmikus feladatok akár betegségek is itt látszódnak, melyeken változtatni nem nagyon lehet, legfeljebb megérteni.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a betegség az egész-ség ellenpólusaként egyrészt egy felborult lelki állapotot tükröz. Másrészt a betegség már egy tudattalan reakció valamire, egy olyan dologra, amelyet a beteg nem akar elfogadni, amellyel nem akar azonosulni, ezáltal sorsának vagy jellemének egy darabját utasítja vagy fojtja el.

A betegség a maga szimbolikájával mégiscsak rákényszerít bennünket arra a feladatra, amelyrõl nem volt szándékunkban tudomást venni. Pl.: Szaturnuszi – Bak g princípium a felelõsség kérdése. Felvállalom a felelõsséget valamilyen kérdésben vagy inkább elfojtom és esetleg gerinc és csontrendszeri problémáktól szenvedek?

Ha tudatosítjuk a kialakult betegség lelki hátterét, ha megértjük az egészségügyi probléma szimbolikus jelentését, módunk van rá, hogy ne a betegség alacsony testi szintjén éljük meg az életünk folyamán elénk álló feladatokat, hanem magasabb lelki vagy szellemi szinten nézzünk szembe vele.

Bizonyára sokaknak nem túl szimpatikus ez az igencsak kemény önvizsgálatot kérõ ezoterikus nézet a betegségekrõl, ahol alapvetõen a beteg önmaga bajának okozója. Kellemetlen igazságokkal szembesülhet az ember, a teljességhez az EGÉSZ-SÉGhez mégis mindez hozzátartozik. Vagy ahogy Márai Sándor fogalmazott:

Felhasznált irodalom:
Kalo Jenõ: A gyógyulás szelencéje I-II. kötete.

Thorwald Dethlefsen: A sors mint esély.

Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve: a betegség.