Amikor két ember az életben összetalálkozik és a kémia valahogy beindul kettõjük között, akkor létrejön egy olyan csoda, amit írók és költõk ezerszer megénekeltek már mégis megunhatatlanul vágyunk rá, ennek neve: szerelem.
Ez a rózsaszín felhõs kábulat elteríti az agyat, az ész tényleg megáll, és nincs olyan õrület, ami ilyenkor ne lenne lehetséges, csak mert szeretünk és szeretnek.
Azután a köd lassan felemelkedik és a mámoros füstgomolyagból szép lassan kibontakoznak a szürke hétköznapok, a mindennapi megszokás, egy idegesítõen felhajtott vécétetõ, egy rossz helyen megnyomott fogkrémes tubus, és ha szerencsénk van azért belül még ott parázslik a tûz, mely szeretetteljes megbecsülésünk társunk iránt.
Aztán jönnek a gyerekek, lakás, ház, kocsi, feladatok, terhek és úgy érezzük minden fontosabb már, mint az a régvolt érzés a másik iránt, ami valaha uralta egész lényünket.
Hová ment? Merre lett? Visszajön még? – kérdezzük félve, mert rettegünk a választól.

Azt hiszem sokan átéltük már egy kapcsolat magasságát majd ugyanannak mélyrepülését is. Bizony ez a valóság: egyszer fenn, másszor lenn, a partner kapcsolat intenzitása is változik idõrõl idõre. A kérdés az, lehet-e felkapaszkodni egy társkapcsolati gödörbõl és vajon mit kell ezért tenni? Lehet-e megújítani egy beszürkült együttlétet és lehet-e fellobbantani azt a szunnyadó parazsat, a szeretetet és szerelmet, ami a szívünkben esetleg még él?

Úgy gondolom egy kapcsolat megújítását mindkét félnek akarnia kell. Ha ketten egymás iránt még éreznek szeretetet, és elképzelhetõnek tartják jövõbeni közös életüket akkor együtt kell dolgozniuk azon, hogy ez az átalakulás végbemenjen.

A néphagyomány 7 éves élet-periódusokat említ, sõt a házasságban próbakõnek tartják pont a 7. évet. Biológusok maguk mondják 7 évente sejtjeink teljesen kicserélõdnek, megújulnak. Az asztrológia többek közt a Szaturnusz 28 éves ciklusának ad kitüntetett figyelmet, itt is különösen minden 7. évet kísér árgus szemekkel, mert az égen éppen tranzitáló (áthaladó) bolygó ekkor nehéz, gátló és zavaró fényszögbe kerül a születési képletben elfoglalt helyével.

Mindezek fényében talán nem furcsaság, ha megállapítjuk, egy 7 éves szakasz alatt mi magunk is sokat, változunk, tanulunk, szeretetünk átalakul, lelkileg fejlõdünk, szellemileg érünk, bölcsebbek tapasztaltabbak leszünk. Ám nem biztos, hogy partnerünk ugyanolyan ritmusban és módon változik mint mi, és az sem biztos, mi teljesen tudatában vagyunk önmagunk és társunk változásának. Ezért nem árt idõközönként leülni és bizonyos dolgokat tisztázni. Tudunk-e még szeretet adni, és mit szeretnénk mi kapni társunktól?

A forma, ahogy ezt megtesszük, egy fajta terápiás kezelésnek is tekinthetõ:

• Utazzunk el kettesben párunkkal legalább 3-4 napra egy olyan kellemes helyre, ahol mindketten ki tudnunk kapcsolódni, el tudunk lazulni, egymásra tudunk figyelni.
• Gyerekeket, háziállatokat bízzuk a rokonokra, mobiltelefonok, számítógépek, munkaügyek szigorúan maradjanak otthon!
• Az elsõ 2 napban ne csináljunk mást, csak szokjuk a helyet, akklimatizálódjunk és próbáljunk egymásra szép lassan ráhangolódni.
• A 3. napon érkezünk el ahhoz a ponthoz, mikor fel kell tárnunk mi lakozik szívünkben. Ezt azonban nem szóban, hanem írásban, egy levél keretén belül kell megtenni. Ha kell az egész napot rá lehet szánni arra, hogy gondolatainkat összeszedve levelet írjunk párunknak, megválaszolva a következõ 2 kérdést:

• A leveleket külön elvonulva kell megírni, szívünk szerint válaszolva a fenti kérdésekre. Majd ha elkészültünk egymás leveleit kicseréljük.
• Miután elolvastuk párunk levelét, összeülünk és megbeszéljük gondolatainkat, érzéseinket. Fontos tisztázni, hogy azok az elvárások, amiket velünk szemben megfogalmaztak teljesíthetõk-e vagy sem, vagy esetleg milyen mértékben teljesíthetõk. Nem lényegtelen látni azt sem, hogy amit társunk ígérni tud, mennyire felel meg a mi elvárásainknak, mennyire vagyunk tõle boldogok vagy mennyire marad esetleg hiányérzetünk.
  Fontos szabály: Tilos kritizálni, kétségbe vonni, lekicsinyelni azt amit a másik levelében leírt vagy mond! El kell elfogadnunk, hogy társunk akkor ott ezt tudja nyújtani!!

Itt a szeretet mértéke mindkét félnél kétségtelenül láthatóvá válik. Tisztába kerülhetünk önmagunkkal, társunkkal, érzéseinkkel és azzal, hogy kapcsolatunknak van-e még jövõje és milyen vagy már egyáltalán nincs.

Mivel idõvel minden változik és átalakul, ezt a levélírást 5-7 évente bizony nem árt megismételni.

Jó szívvel ajánlom ezt a pár napos elgondolkodtató együttlétet minden érzõ szívû párnak, azoknak, akik nem eltölteni szeretnék az idõt valaki mellett, hanem megélni és átélni társukkal az élet minden pillanatát.

Ituna 2003. adventjén