Samuel Hahnemann (1755-1843) a XIX. század elején megjelent írásában meglepõ és forradalmi dolgot állított: a betegség nem más, mint a szellemi életerõ lehangolódása és teljesen immateriális természetû...

Samuel Hahnemann (1755-1843) a XIX. század elején megjelent írásában meglepõ és forradalmi dolgot állított: a betegség nem más, mint a szellemi életerõ lehangolódása és teljesen immateriális természetû. Miután így a betegség bensõ lényege megfoghatatlan, az orvos pusztán csak a tünetek visszaszorítására, megszüntetésére szorítkozhat. Hahnemann úgy vélekedett, a gyógyulás nem csupán az életerõ függvénye, hanem a betegben magától létrejövõ ugyanolyan betegségtünettõl függ, ami aktivizálja szervezete védekezõ rendszerét és a beteg, így szinte magától felgyógyul. Ezeket a tüneteket azonban orvosságokkal is elõ lehet idézni, méghozzá olyan ásványi, állati vagy növényi eredetû alapanyagok felhasználásával, melyek egy teljesen egészséges embernél a leküzdendõ betegséghez hasonló bajt és tüneteket okoznának. Ez pedig nem más, mint a fenti Hahnemann által megfogalmazott hasonlósági elv.

Homeo-patia görög kifejezés azt jelenti: hasonszenvi gyógymód; homoion=hasonló, pathein=szenvedni.

A homeopátia azt mondja, a természetben fellelhetõ minden szubsztancia az emberi szervezet számára egy meghatározott mennyiségen felül mérgezõ hatású. Az egészséges embernél a különbözõ káros mennyiségben adott anyagok különbözõ testi tüneteket okoznak. Ha ezeket az anyagokat ugyanilyen tünetekben szenvedõ embereknek adjuk, akkor az képes a beteget meggyógyítani.

A homeopátia azonban minden betegséget lelki eredetûnek feltételez, ezért elsõsorban a lélekre akar hatni, annak befolyásolása révén szeretne gyógyítani.

A homeopátiás gyógyszerek kémiai összetételüket illetõen pusztán alkoholból vagy tejcukorból állnak. Ugyanis a gyógyírt nem materiális formában hordozzák, hanem a bennük “kioldott” információ, az állati, növényi vagy ásványi szubsztancia rezgése az, ami az emberre szintén nem materiális módon, hanem lelki-szellemi szinten hat.

Ennek megértéséhez talán elég belegondolni abba, hogy ha például lehangoltak, szomorúak vagyunk, ki-ki hogyan próbál jobb kedvre derülni. Van, aki bekapcsolja a magnót, és zenét hallgat, van aki megnéz egy filmet, más elolvassa kedvenc verseit, a negyedik pedig beleveti magát a vásárlás forgatagába. Ugye sem a lemez vagy CD mûanyag és fém alkatrészei, sem a videokazetta vagy a könyv papír alapanyaga nincs közvetlen befolyással ránk, hanem sokkal inkább a dallam, a beszéd, a rímek, a nyüzsgés stb. hat a lelkünkre.

A homeopata orvosok a gyógyszerek elkészítése során megpróbálják kettéválasztani a növényi, állati, vagy ásványi szubsztanciák anyagát a bennük lévõ információtól. Ezt a módszert hatványozásnak hívják. Vesznek 1 egység kiinduló anyagot (õstinktúrát) és hozzáadnak 9 egység oldószert (pl.: alkohol), majd meghatározott számú rázást végeznek rajta. Az így kapott D1elegybõl megint vesznek 1 egységet, hozzáadnak 9 egység oldószert és megint meghatározott számban összerázzák azt. Ez a decimális hatványozás, ahol a D30 hatványtól felfele kémiailag tulajdonképpen egyetlen molekulányi kiinduló anyagot sem találunk a gyógyszerben csak alkoholt. A hatványozást végezhetjük 1: 100 arányban is, akkor a C12 higítás után érjük el a kémiailag tiszta alkohol szintjét.

Hahnemann életében kizárólag a D30 hatványú szereket használta gyógyításra. Furcsa véletlen segítette abban is, hogy rájött: a rázó mozgások száma sem mindegy a gyógyszerek készítésénél. Történt ugyanis, hogy többször szekérrel kellett kikocsiznia vidéken lakó pacienseihez. Az utazás szó szerint rázós volt a földutakon. Õk mégis sokkal jobban reagáltak a gyógyszerkészítményeire, hamarabb felgyógyultak, mint a helyben lakó városi betegei. Ekkor jött rá a rázás jelentõségére és kísérletezte ki ennek módszerét a különbözõ hatványoknál.

A homeopátiás kezelés során az orvos elsõsorban feltérképezi a paciens lelki-szellemi állapotát. Megkeresi azt az idõpontot a paciens életében, amikor a lelki egyensúlya valamilyen megrázkódtatás, életesemény hatására felbomlott, és ahonnan kezdve a betegség testi tünetei kialakultak. Nagyon részletesen megvizsgálja a betegsége tüneteit, általában az élet dolgaira adott más testi megnyilatkozásait és mindezek függvényében megpróbálja megkeresni azt a természetben fellelhetõ anyagot, amelyet ha a kezelendõ beteg egészséges mivoltában nagyobb mennyiségben beszedne, ugyanolyan testi tüneteket produkálna mint jelenlegi állapotában.

Ennek az anyagnak a homeopátiás készítményét kapja végül a páciens a kúra idejére. Ezeket golyócskák (globulik) vagy cseppek formájában kell szedni, de a normális allopátiás készítményektõl eltérõen csupán csak heti vagy 2 heti esetleg havonkénti rendszerességgel. A legjobb és leghatékonyabb gyógyszerek a magas hatványú C200, C1000 stb. készítmények, melyeket ha megfelelõen választottak ki, szedése során a beteg tüneteinek felerõsödését észleli. Furcsa mód itt az a jó és a gyógyulás jele, ha még jobban fáj, ha még erõsebb a tünet a kúra elején. Ekkor aktivizálódik a beteg saját védekezõ rendszere és bizonyos idõ után drasztikus javulás következik be.

Az akadémikus orvoslás ma allopátiásan gondolkodik, allos= más, pathein=szenvedni, vagyis az ellentétek útján próbál gyógyítani. Ezzel a módszerrel azonban nem tesz mást, mint a tüneteket pusztán elnyomja, annak kiváltó okával sokszor nem törõdik. A testet a lélektõl teljesen különválasztja és minden fájdalomra, megbetegedésre biológiai magyarázatot próbál adni.

.

A homeopátia nagyon jól illeszkedik abba az ezoterikus világba, ahova az asztrológia is tartozik. Az egészségügyi asztrológia nagyon jól körülírja az egyes betegségek analógiásan megfeleltethetõ princípiumait, a horoszkópban meglévõ problémás bolygóállásokat. Az egyénnek az asztrológia nyelvén megfogalmazott problémái egyben megadhatják a homeopátia útjain fellelhetõ gyógyírt.